Ma szeretnék egy kicsit a hobbikról, tevékenységekről értekezni, előre is bocsánat az ugrándozásért és a sok névért, de már most mondom, hogy mindenki, akit említek, érdemes, szerintem egy google keresésre, vagy minimum egy kattintásra a nevükre. :)
Az egész egy kattintással kezdődött, mint mindig. A minap szembe jött velem Lindsey Stirling-gel kapcsolatban egy videó, amit Devin Graham aka Devin Super Tramp készített egy magyar ugróköteles lányról, Bánhegyi Adriennről.
Nos, ez az egy mondat már egyedül is több csodálnivalót hordoz magában a részemről. Egyrészt, Devin minden alkotása kiváltja belőlem a jól ismert 'úúú' érzést, ami nem más, mint a teljes és feltétlen elképedés. Másrészről Bánhegyi Adrienn fantasztikusan ugrókötelezik, jó nézni, szórakoztató, ráadásul előtte nem is hallottam róla, így még nagyobb öröm, hogy megláthattam egy újabb tehetséget. Utána pedig jött a következő löket 'úúú', hogy nem csak Adriennről készült ilyesfajta videó, hanem a Face Team-ről is! (A már talán ismerős nevű Face Team fiatalságom egyik meghatározó eleme volt, csillogó szemű elsős gimnazistaként - 2005-ben, nagyon régen volt - láttam őket először az iskolánk névadójának ünnepén, felemelő élmény volt.)
Elmerengtem rajta, hogy végülis mi lehet a titka a sikerüknek. Persze, most mindkét magyar példa, amit felhoztam sporttal kapcsolatos, ráadásul nem épp a hagyományos értelemben vett sportról van szó, de, azt hiszem, itt van a kutya elásva: nem hagyományos. Pont azért, mert a saját stílusukra alakítják át azt, ami már sok-sok éve ugyanúgy működik. (Ahogy azok az egyéniségek is, akikről általában a blogon szoktam írni) Én úgy gondolom, hogy ez csak igaz elhatározással és elkötelezettséggel lehetséges. Én keveset értek a sportokhoz, viszont ha a saját életemet veszem, akkor mindig azt gondoltam az erősségemnek, amit szeretettel tudtam csinálni, mert ahhoz annyira ragaszkodtam, hogy ha le is törtem párszor, akkor is vissza tudtam menni hozzá.
Úgy gondolom, hogy a hobbiknak nagyon jó az élettani hatásuk. Oldják a stresszt, kikapcsolnak, arra ösztönöznek, hogy a saját határainkat feszegessük, és ha ilyesfajta kitartással társul, mint a felső két példában, akkor igazi nagy sikereket is el lehet érni velük. Sajnos, a környezetemben nem sok embernek van konstruktív szabadidős elfoglaltsága. Ezzel egy bizonyos szintig szerintem nem is baj, a gond akkor kezdődik, amikor már csak destruktív dolgokkal foglalkozik, illetve fontossá válnak a nem építő jellegű tevékenységek. Ez nem jó. Így, egy részünk megvalósítatlan marad mindenképpen. Az emberek többsége nyomot akar hagyni, de ez nem megy anélkül, ha a saját személyiségünket se tudjuk kiteljesíteni. Régen nem volt ez ilyen meghatározó jelentőségű, de ebben az információs társadalomban egyre többet és többet akarunk, egocentrikus társadalomban élünk, amivel szintén semmi baj sincs egy bizonyos határig, csak figyelni kell, hogy az egocentrizmus a jobbik énünk kiteljesítésére vonatkozzon, ezért, bíztatok mindenkit arra, hogy keresse meg azt az építő jelentőségű hobbit, ami a szívéhez közel áll.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése